Erdős Olga: Belföldi bolyongások - Ópusztaszer

Húsz éve is, hogy ugyanebben a felállásban jártunk Ópusztaszeren a Nemzeti Történeti Emlékparkban. Akkor már álltak a Csete jurták, és rémlik a hatalmas mamutfenyő „szelet” is, amelyen magyarságunk történelmét meghatározó dátumok láthatóak egy idővonalzón a fa évgyűrűin ábrázolva. A Rotunda is felépült már, hogy helyet adjon a Feszty-körképnek, de a lengyel restaurátorok talán akkortájt végezték az utolsó simításokat a nagy látványosságon, így azt még nem tudtuk megnézni.
Forró augusztus volt akkor is, és nekünk gyerekeknek élmény volt a kiégett füvű alföldi táj skanzenje a régi iskolával, a posta impozáns épületével, a szélmalommal, a szatócsbolttal. Akkor még egy régi repülőmasina is ki volt állítva, talán a vasúti emlékhely közelében – mára ez már nem látható.  
Telt-múlt az idő, s nekem jó tíz évvel később a munkám révén volt szerencsém egy belga üzletfelünknek tolmácsolva megnézni először Feszty Árpád és festőtársai A magyarok bejövetele című alkotását. Akkor még hiányoztak a tereptárgyak, mint látványelemek, a hangeffektusokra sem emlékszem, hogy voltak-e vagy sem, mégis lenyűgözött a látvány. Míg én rácsodálkoztam a Kárpátokat borító erdő őszi színeire és a fehér lovat áldozatul bemutatni kívánó sámánra, addig flamand vendégünk a félórás látogatási idő letelte után csak annyit jegyzett meg, hogy jó sok hulla volt a képen.